Régi korok esküvői

Szeretnék egy kis ismertetőt bemutatni a menyasszonyi ruha történetéből (Részletek a megjelent könyvemből: “Esküvő csokorba szedve”)

És most lássuk a Régi korok esküvői divatjá –t némelyiket ma is bátran lehetne viselni. Ádám és Éva  pucérak voltak az Édenkertben. Itt még a ruhának nem volt jelentősége. 

Bemutató a menyasszonyi ruha történetéről.

 A fehér menyasszonyi ruhát Viktória angol Királynő hozta divatba. Ő volt az, aki a fehér ruha romantikus stílusát megteremtette. 

1840-ben tartott esküvőjén dús, fehér szaténból varrt ruhát visel, amelyet narancsvirág szirmok szegélyeztek és  vert csipkével díszítettek. A XIX század fordulóján a menyasszonyok már fehér muszlinruhában, tüll fátyolban, hajukban virággal által az oltár elé. 

Az első rövid menyasszonyi ruhát Coco Chanel mutatta be, a harmincas években pedig csillogó zsákruhát viseltek az arák, hogy aztán a háború után ismét a karcsúsított, földig érő ruha legyen a divatos. Bár a hatvanas években rövid ideig az volt a legmenőbb, aki farmerben mondta ki a boldogító igent, azért a romantikus stílus ma is szilárdan tartja magát. 

 Esküvői fátyol története

A fátyol már a középkorban az ártatlanság, a szűziesség és az erkölcsösség jelképe volt, viszont számtalan történet és babona kering igazi eredetéről.

Többek szerint a történet az ősi Rómában kezdődött, amikor az emberek úgy vélték, hogy a gonosz erők vonzódnak a menyasszonyhoz, ezért letakarták az arcát egy fátyollal, hogy ezzel megtévesszék a gonoszt. 

A középkorban a rontó szemek elől fátyolozták el a menyasszonyt, hogy ezzel  felismerhetetlenné tegyék a vonásait. 

Mások  szerint a fátyol eredete összefüggésben áll a szervezett házasság intézményével, amikor az apa a  kérőkkel alkudozott a lány kezéről és a hozományért. 

 A menyasszony arcát csak a ceremónia után fedték fel, ezzel is meggátolva, hogy a vőlegény visszaléphessen a házasságtól. Természetesen a fátyolnak nemcsak funkciója, de szimbolikus jelentése is volt, mégpedig a menyasszony alázatát és engedelmességét fejezte ki a vőlegény felé. 

A régi időkben a fátyol hossza határozta meg a nevét és azt, hogy hol és hogyan viselik.  

Ilyen volt például a “katedrális fátyol”, amit csak esküvőkön viseltek templomban és katedrálisban. 

Idővel a szokások és a fátyol jelentése is megváltozott. 

Manapság a fátyol örömöt és boldogságot jelképez, és felhívja a figyelmet a menyasszony szépségére. Formáját és színét tekintve nincsenek megkötések, az egészen rövidtől a több méteresig minden megvásárolható. A fátyol a ruha fontos kiegészítője, és a kettő kompozíciót alkot. 

Az utóbbi 20 évben a fátyol viselésében is történtek még változások, hiszen már nem kell a menyasszonynak elfednie az arcát, sőt egy fehér fátyol manapság már második esküvőn is viselhető. 

A rekordot egy angol televíziós személyiség: Star Jones 8.23 m-es fátyla tartja, csak egy kicsivel megelőzve Diana Hercegnő 7,5 m hosszú fátylát.  

 Esküvői gyűrű története

Egy karika, ami a szerelmet és a soha el nem múló érzelmeket szimbolizálja. Egy gyűrű, melynek látványától olvadozunk. Egy karikagyűrű, mely az életünk része.

Karikagyűrű jelentése
A kör több ősi kultúrához hasonlóan Egyiptomban is az örökkévalóság, valamint a Nap és a Hold jelképe volt. A körkörös forma kifejezi a soha el nem múlást, jelképezi, ahogy a szerelem és az egymás iránti érzések az egyik féltől a másikig körben-körben, örökkön-örökké megmarad. A gyűrű közepén lévő lyuk kapuként, ajtóként nyílik a jövő eseményeire. 

Története

A gyűrű már nagyon régről szimbóluma a férfi és nő között szövetségnek. A jegygyűrű története az ókori Egyiptomig nyúlik vissza. Az első gyűrűk, karkötők a Nílus partján növekedő sás-, nád-, kákalevélből készültek.

A XVIII. században a gyűrűk folyamatosan kiszorították az addigi jegyajándékokat, például a jegykendőt.

A XIX. században már egyre gyakrabban a gyűrű lett az érzelem első számú kifejezője. Általában ezüst volt, szív forma, vagy három kő díszítette. Egy lány több ajándék gyűrűt is viselhetett egyszerre, több udvarlótól is. Későbbiekben pedig ezeket lecserélte a legkomolyabb udvarlótól kapott arany gyűrűjére. És ettől kezdve “elgyűrűzött” lánynak nevezték.

Az esküvőgyűrű a templomi szertartás szimbóluma volt, a házas állapotot jelentette. Később az esküvőgyűrű jelentősége megnőtt, ez lett az eljegyzés kifejezője is. A jegygyűrű viselése a házasságra való elköteleződés jele lett. A XIX-XX. század fordulóján a vőlegény vitt gyűrűt a menyasszonyának, aki kendőt adott neki, majd mindketten vettek egymásnak egy gyűrűt, vagy a vőlegény vásárolta meg őket. Az is szokás volt, hogy a menyasszony a jegygyűrűje mellé egy kísérőgyűrűt is kapott.

A mai szokás szerint a férfi két gyűrűt ad a menyasszonynak és egyet vesz magának is, amit a házasságban is viselni fog.

Manapság divat, hogy a vőlegény egy köves gyűrűvel kéri meg párja kezét, majd az esküvőre közösen vásárolnak karikagyűrűt. De olyan szokás is van, hogy a kísérő gyűrűvel csak megkéri a menyasszony kezét, majd kicsivel később karikagyűrűvel családias eljegyzést is tartanak. Ekkor a bal kéz gyűrűs ujjára húzzák fel, majd ugyanez a gyűrű az esküvőn a jobb kéz negyedik ujjára kerül át. A bal kéz negyedik ujjából közvetlenül a szívhez vezet egy ér, ezért ez az ujj alkalmas a szerelemmel kapcsolatos gyűrű viselésére.

A XX. században vált szerelmi záloggá a sima karika. Divat lett a német területekről származó belülre vésett szöveg, amin általában a házasulandók neve állt, és a házasságkötés dátuma.

Manapság már nemcsak sima karikagyűrűket kaphatunk, hiszen szebbnél szebb fehér, sárga és vörös arany gyűrűk, vésettek, egyedi formavilágú, változatos színű, európai divat szerinti különlegességek közül választhatnak a házasság előtt álló párok.

 

Esküvői ruha divat az 50-es évektől napjainkig

50-es évek

Az 50-es években a nők többsége háziasszony volt. Alapvető elvárás volt velük szemben, hogy  anyák, kiváló szakácsok és odaadó feleségek legyenek.

A háború után a nők már több figyelmet fordítottak a megjelenésükre és arra, hogy elbűvölőek legyenek. Vonzóak akartak lenni, konzervatív, de elegáns megjelenéssel.

A menyasszonyi ruhák készítésénél ekkor a nőies, csípőt, derékvonalat hangsúlyozó szabásvonal volt a jellemző. A ruhák egybefüggő kemény anyagból készültek, díszítés nélkül.

Az 50-es évek egyik legismertebb és legmeghatározóbb divattervezője Dior volt. Ruhái megihlették az egész divatvilágot. A kiegészítők is divatba jöttek. A kesztyű, kalapok, táska, gyöngyékszer az esküvői, és estélyi ruha elengedhetetlen kellékeivé vált.

A hajviseletben a Marilyn Monroe által is viselt, rövid-göndör volt a legnépszerűbb.

60-as évek

A hatvanas években rövidültek a szoknyák, és hódítani kezdett a mini. A szexuális revolúció kezdete volt ez az időszak, ami egy új, szabadabb, kevésbé konzervatív látásmódot várt el a nőktől. A hippik erősen befolyásolták a divatot.

Egyenes vonalak, kiengedett, hosszú sima haj volt a jellemző. A ruhák lazábban szabott, egyenes esésűek voltak, némi csipke dekorációval, ami hangsúlyozta, és optikailag növelte a magasságot. Nagyon divatos volt a hosszú, tölcséres ujjú ruha, gyakran csipkéből készítve.

70-es évek

A 70-es években a női divat-és ízlésvilág ismét nagyot változott. A nők munkát vállalták és hangsúlyozni akarták, hogy a munkájuk fontosabb, mint a külsejük.

A természetesség került előtérbe.

Az esküvői ruha stílusa követte a kor konzervatív ízlésvilágát. Kevésbé egyenes esküvői ruhákat viseltek, mint a 60-as években. A ruhákat a minimális díszítettség és az egyszerűség jellemezte. A csípő szabás ismét feljebb kerül, amit övvel, vagy egy külön szabott anyag darabbal hangsúlyoztak. Ez volt a leggyakoribb fazonú esküvői ruha abban az időben. A természetes hatású virág kiegészítő divatba jött.

80-as évek

Talán a 80-as évek divatja volt a legizgalmasabb és máig legemlékezetesebb. Tele energiával, virágokkal és színekkel. A yuppie stílus!

Esküvői ruháknak a romantikus, habos báli ruhák voltak a legnépszerűbbek. Rengeteg volt a virág díszítés. A vállat és a szoknyát is mindenfelé virágok borították. Az évtized legnagyobb újdonsága az esküvői ruhákon a színek megjelenése volt: leggyakrabban pink, piros, narancssárga és zöld.

A frizura jellemzően afro stílusú, tupírozott és göndör volt.

90-es évek

A 90-es évek eleje a változatosságról és az önkifejezésről szólt. Nem volt meghatározó trend, ami uralta volna a divatvilágot egészen a 90-es évek közepéig, amikor a korszaknak megfelelően egy kicsit különc irányvonal indult el.

Az esküvői ruhák kidolgozottabbá, művészibbé váltak.   A széles vállak, a buggyos ujj, a csipkék, hímzések és a luxus jöttek divatba. Elegáns, és drága arany, –és gyöngy ékszerek, karkötők változtatták a menyasszonyt még gyönyörűbbé.

Az ezredfordulótól Napjainkig:

A Millenium óta az általános stílust főként a régi idők divatirányzatai befolyásolják.  A divattervező visszatekint, ás ötletet merít a múltból, de aktualizálja és modernizálja azt a kor elvárásaihoz képest. Az emberek manapság még inkább ki akarják fejezni egyéniségüket, érzéseiket és sokszor társadalmi hovatartozásukat is a viselt ruhákkal.

Az esküvői ruha sem kivétel ez alól. Az esküvői ceremónia koncepciója nagyban befolyásolja a választott ruha típusát: hagyományos lakodalomról, modern, nyugati típusú esküvőről, esetleg tengerparti egybekelésről legyen szó.

A ruha ennek megfelelően lehet, rövid, hosszú, egyenes, szűkített, sellős vagy báli fazonú is. Nem általánosíthatunk, hogy mi az abszolút esküvői ruha divat, hiszen az alkalom, a menyasszony egyénisége, alakja, elképzelései együtt határozzák meg, hogy egy elegáns, formális, erotikus, laza vagy éppen vagány ruhára esik végül a választás.

Napjainkban is divat az egyszerű, szűk, sellős, a habos, fodros, királynői, elegáns stílusú ruhák, a rövid, a hosszú menyasszonyi és menyecske ruha. Előtérbe kerültek a  népművészeti, magyaros stílusú  ruhák is. Világszerte elismertek, híresek a Kalocsai menyasszonyi és menyecske ruháink.

Az esküvői ékszer nagyban illeszkedik az esküvői ruha stílusához. Keresettek a kristályokból, kövekből, gyöngyökből készített ezüstös ékszerek, kalapok, tüllös-tollas fejdíszek, fátylak.